A menyhal – Lota lota, angolul Burbot, németül Quappe, a tőkehalfélék családjába tartozó, őshonos, méretkorlátozással védett halfajunk. A menyhal méretkorlátozása legalább 25 centi, és 3 darabot tarthatsz meg belőle. Tilalmi idővel nem védik, így bármikor horgászhatsz rá.
Folyóvizeink többségében megtalálható. Igen nagy az elterjedési területe, az északi félteke hideg és mérsékelt éghajlati övében Európában, de Ázsiában és Észak-Amerikában is megtalálható.
A folyóvízi horgászok egyik kedvelt halfaja. Legjellegzetesebb tulajdonsága, hogy fogására szinte kizárólag csak a téli estéken van esélyünk. Feltehetően azért is kedvelt a menyhal horgászata a horgászok körében, mert remek lehetőséget kínál az esti forralt borozásra a haverokkal.
A menyhal testfelépítése, ismertető jegyei
A menyhal nyúlánk, feji részén fölülről, farki részén oldalról lapított hal. Aránylag rövid, de széles feje, közepesen hosszú orra, és kis szemei vannak. A szája nagy, félig alsó állású, amely apró, hegyes fogakat rejt. Vízszintes szájhasítéka oldalról nézve a szem alá, annak hátsó vonaláig ér. A menyhalat könnyen felismerhetjük még jellegzetes, alsó állkapcsáról kiinduló egyetlen bajuszszáláról.
A menyhalak hátán két hátúszót találhatunk, melyből az első rövidebb, a második jóval hosszabb. Farkalatti úszója nagyon hosszú. Különálló farokúszója kicsi, szimmetrikusan lekerekített. Hasúszói elől, a torka táján helyezkednek el. A menyhalak bőrét nagyon apró, szinte észrevehetetlen pikkelyek borítják. A testének színe zöldesbarna, sötétebb márványos foltokkal. Az oldalvonala a test elején folytonos, a farokúszó közelében szakadozottá válik.
A menyhalat jellegzetes bajuszáról könnyen felismerhetjük, egyetlen halfaj sem visel egy bajuszszálat a menyhalon kívül. Összetéveszthető valamelyest a harcsával és az afrikai harcsával, de az előbbi 6, utóbbi 8 bajuszszálat visel.
Menyhal élőhelye, táplálkozása, szaporodása
A menyhal élőhelyéül első sorban az élénkebb sodrású, hideg vizű és keményebb aljzatú mederszakaszok szolgálnak. Nagyobb folyókban elsősorban a pér- paduc- és márnazónában érzi igazán jól magát. Kiváló alkalmazkodó képességének köszönhetően a dévérzónában is megél, azonban ott nyári álmot alszik. A menyhal fenéklakó halfaj, többnyire a kövek között, vagy a part üregeiben bújik meg. Célszerű ezért köves részeken, akadók környékén keresni őket.
Fiatalabb korban a menyhalak táplálékát elsősorban fenéklakó gerinctelen állatok alkotják, a 20 cm fölöttiek viszont áttérnek a ragadozó életmódra, s főként halakat fogyasztanak.
A menyhal 3-4 éves korára válik ivaréretté. Decembertől februárig tart az ívásuk. A folyók és nagyobb tavak mélyebb részein ívnak, több részletben. A ikra az első időkben lebeg, majd később a sóderos mederfenékre tapad. Az ikrák száma 300 ezertől egy millióig terjed. A menyhalak ikrájának átmérője kb 1 mm.
Menyhal rekord
A nagyobb menyhalak átlagos mérete 40-50, ritkán 60 centi körüli. A menyhal rekord Magyarországon 3,56 kg, amely 2001-ben került horogra. A menyhalak ennél jóval nagyobbra is képesek megnőni. A legnagyobb dokumentált menyhal fogás 34 kilogramm súlyú és 152 centi hosszú volt. Hazánkban sajnos, vagy inkább szerencsére, nem érik el. Ehhez a mérethez a számára optimális, állandóan hideg időre van szükség.
A menyhal mája
A menyhalak mája igen nagy a többi halfajhoz képest, és nagyon kedvelt csemege. A húsa szálkamentes, ízletes, így gyakran konyhában végzi családi vacsoraként. Mivel főképp télen, hideg időben kerül horogvégre, nem mindennapos halfaj a horgászok zsákmányában. Ha kellően elvetemült vagy a téli éjszakai hidegek elviseléséhez, érdemes egy estét a menyhal horgászatának szentelni. Azonban ez egy külön cikk témája lesz a jövőben.
Források:
- Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán (2007). – Magyarország Halfaunája
- http://pecacsarnok.hu