Jégmadár

Ez a 16 cm hosszúságú madár egyike a legszínpompásabbaknak, nem hiába emlegetik a madarak ékszereként. Könnyű felismerni, és aki egyszer látta, biztos élesen az emlékezetébe vésődött. A jégmadárnak mintegy 4 cm hosszú fekete csőre van, feje viszonylag nagy. Narancsszínű mellével, kék alapon türkiz pettyekkel díszített felsőtestével, szárnyaival és fejével bárkinek megragadná a figyelmét. A fiatalok színe nem annyira irizáló, és inkább a zöld az uralkodó árnyalat a tollaikon. Lábaik a hússzínűtől a narancssárgáig terjednek, a felnőtteké piros.

Életmódja

 Igazi halivadék-pusztító. A kis halakat leginkább az ágakról lesi. A vízparton, ahol a bokrok, fák a víz fölé hajlanak, egy-egy kiálló száraz ág legvégére telepedik, és türelmesen, mozdulatlanul lesi a vizet és a benne folyó életet. Amint a pisztráng vagy más hal ivadéka a víz felületét megközelíti, a jégmadár lecsap, csőrének késéles káváival megragadja a prédát, aztán lerázza a vizet, újból egy ágra ül és elfogyasztja zsákmányát. Rendkívül gyorsan emészt, a szálkát, pikkelyt, úszót pedig kiöklendezi. Tarka színe a védekezést és a megtévesztést egyaránt szolgálja. A hasa olyan színű, mint valami száraz levél, a hal tehát nem gyanakszik. A háta viszont olyan, mint a csillogó kék víztükör, ezért felülről nem veszi észre a ragadozó madár. Ahol a patak vagy a holtág mentén nincs a víz fölé hajló ág, ott egy-egy közeli fán vagy földbuckán telepszik meg és néha-néha a víz fölé szállva, a víztükör fölött lebeg.

A jégmadár táplálékát elsősorban édesvízi halak képezik, de vízi ízeltlábúakat és tengeri halakat is fogyaszt, ritkán puhatestűeket, szárazföldi rovarokat, kétéltűeket. Táplálékszerzési módszere igen látványos és érdekes: a víz alá bukik le, miután leshelyéről kiszemelte a áldozatát. Főleg azokat a halakat veszik célba, amelyek közel úsznak a víz felszínéhez.

A maximális merülési mélységük 1 m is lehet! Ez igazán nagy, szinte hihetetlen teljesítmény egy ilyen kis madár részéről. Akár vékony jégen keresztül is lebukik, hogy táplálékhoz jusson. Nem csoda, hiszen testsúlya 50-60%-nak megfelelő táplálékot is el kell fogyasszon naponta, ami körülbelül 38 sikeres alábukással érhető el. A lebukás a vadászati technika 90%-át teszi ki.

Miután sikeres volt a merülés, a zsákmánnyal a közeli leshelyére száll, a nagyobb halakat néhányszor odacsapja valamihez a farkuktól fogva, aztán lenyeli őket. A megemésztetlen halcsonttól köpetek formájában szabadul meg. Vadászás közben olykor szitálni is szokott a levegőben, főleg amikor nem kap megfelelő leshelyet. Ilyenkor szitakötőket és egyéb rovarokat is elkap.

Vándorló madár, nem feltétlenül ugyanott fészkel minden évben, de gyakran évek múlva ismét megjelenik korábbi költőhelyén.

A jégmadár nem társaságkedvelő. A szomszédos párok 0.3-1 km távolságra vannak egymástól. A táplálkozási terület bizonyos esetekben elég távol van a költési területtől, körülbelül 1 km-re. Ez a faj monogám, poligámia is ritkán előfordul, ennek oka általában a tojók nagyobb száma. Néha a pár együtt marad több költési szezonban is, de ez nem törvényszerű.

A jégmadarak fészke meredek vagy függőleges partszakaszon, egy alagút végén van, de falban, fagyökerek közt, sőt még nyúlüregben is figyeltek meg költést. Az alagutat a pár együtt ássa ki, a hím kezdi el és többet is dolgozik rajta. A csőrükkel ássák ki és a lábukkal dobják ki a földet. Az alagút 45-90 cm hosszú és 5 cm széles. A végén található kamra 11 cm magas és 17 cm széles, ide kerülnek a tojások és majd a fiókák. Ennek a lakóhelynek a kiásása nem kis munka, 7-12 napot vesz igénybe.

Az udvarlás hangos kergetőzéssel kezdődik a levegőben, a költési terület környékén. Ezután hím táplálékot hoz a tojónak, majd nekilát a fészkelő alagút készítéséhez. Az átlagosan 4 sima, fényes, fehér tojásból 19-21 nap múlva kelnek ki a fiókák. Minkét szülő kotlik.

A fiókák nagyon érdekesen és hatásosan oldják meg a táplálék problémáját: körben ülnek a kamra nyílásában, és mindig az kapja az ételt, amelyik a kijárat fele közelebb van. Általában csak ez az egy fióka kéreget és tátog, a többi hallgat. Miután evett, visszahúzódik és a következő fióka lép előre a sorban. Ha egyik fióka soron kívül akar enni, a többiek megcsipkedik és vissza is lökdösik. A kirepülés előtti napokban ez a rendszer nagyjából felbomlik, megjelenik a versengés. A fiókák, miután kirepültek, többé nem térnek vissza a fészekhez. Gyakran már a kirepülés első napján elkezdenek halászni, néhány nap múlva függetlenek. Hamar elhagyják a költőterületet is, 1-4 nap alatt. Sokszor a szülők elkergetik őket, vagy étellel elcsalogatják.

A jégmadarakat elsősorban a vízszennyezés veszélyezteti. Erre nagyon érzékenyek, és sajnos napjainkban egyre több patak és folyó vízminősége romlik. A vízszabályozás, a medrek megváltoztatása és a vízszint ingadozása ugyancsak negatív hatással van a jégmadár-populációkra. Az emberi zavarásra is érzékeny.