Szentendre, 1918. augusztus 29. – Szentendre, 1994. január 25.
A Szentendre Város Díszpolgára kitüntetést 1999-ben, posztumusz kapta meg Iskoláit Szentendrén, Budapesten és Kaposvárott végezte, államtudományi doktorátusát Pécsett szerezte meg. 1949-ig díjnok, majd pénzügyi titkár a Szentendrei Állami Adóhivatalnál, 31 éves korában – sok más, a háború előtt kinevezett közszolgálati alkalmazotthoz hasonlóan –nyugdíjazták. Ekkor helyezkedett el az izbégi Szvoboda-féle gépműhelyben betanított fizikai munkásként.
Az üzemet a következő hónapban államosították, ettől kezdve lett a neve Kéziszerszámgyár, később ez is a PEFÉM (Pest Megyei Fémipari Vállalat) üzeme lett. Itt Györe Andor előbb tervstatisztikusként dolgozott, majd anyag- és áruforgalmi, később számviteli vezető lett. 1956-ban a munkatársak kérésére átvette a vállalt gazdasági vezetését. 1957-ben kezdte el a könyvelés tanulását, ebben egészen a könyvvizsgálói oklevél megszerzéséig jutott.
1963-tól a gyár főkönyvelője lett, 1979-ben a PEFÉM gazdasági igazgatójaként ment másodszor is nyugdíjba. 1949-től kezdődően egész működési ideje alatt készített „kisokosokat” a gyár (nem mindig hozzáértő) vezetői számára. Ezekből a feljegyzésekből kibontakozik a város legrégebbi gyárának története.
Napi munkája mellett folyamatosan vállalt társadalmi megbízatásokat is: tagja lett a Városi Tanácsnak (három cikluson keresztül), a Szentendre Járási Népi Ellenőrzési Bizottságnak, és a Pest Megyei HVDSZ (Helyi Ipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete) árbizottságának elnöke volt. Nyugdíjazása után is aktív életet élt, a helyi Horgász Egyesület elnökeként sokat foglalkozott fiatalokkal. Lokálpatrióta szellemének köszönhetően minden munkájával és társadalmi tevékenységével kapcsolatos dokumentumot megőrzött.
mottója maradt mindvégig: „…alaposan feltárt múlt nélkül gyökértelen fa a jövő.”
Forrás: Kertész Péter: Beszélgetés Györe Andor nyugdíjas főkönyvelővel. Szentendrei Műsor, 1980.
március